1 éve tértek haza Németországból a Pratsler-ikrek


Egy éve tértetek haza Németországból. Két évig ott fociztatok. Ennyi idő távlatában hogyan látjátok a hazatérést?

– Jó döntés volt, nem bántuk meg – felelték kapásból az ikrek.

Mik a tapasztalatotok focista szemszögből?

– Jó volt ott játszani, technikailag magas a Bundesliga színvonala. A gyors döntések nagyon fontosak, ez már az első labdaérintésnél látszik és hát sokkal gyorsabb a játék.

Nem lett volna jobb az ottani fociközegben folytatni? Jobb lett volna a fejlődési lehetőség?

– Ott is azok érvényesülnek rövid távon, akik mögött nagy klubok vagy nagy menedzserirodák állnak. Ugyan alsóbb osztályokban játszanak átmenetilg a “támogatott” játékosok, hogy fejlődjenek, viszont a teljesítménytől függetlenül garantált nekik a játéklehetőség. Most már hasonló a helyzet itthon is néhány NB II-es, NB III-as csapatnál.

Nem ajánlott az Union Berlin szerződést?

– Németországban is van fiatalszabály, ami alapján komoly pénzek járnak a saját nevelésű játékosok után. Mi ebbe nem tartozhattunk bele, így mások kaptak lehetőséget. És sajnos időnként nem a teljesítmény volt a döntő …

Mi a legfontosabb, amit ott megtanultatok?

– Az egyik a nyelv, a másik, hogy van élet a foci mellett és után is. Arra azonban csak tanulással, a szabadidő értelmes eltöltèsèvel lehet felkészülni. A sportkarrier mellett bőven jut idő tanulásra az edzések és a meccsek után. Ez a kettő együtt könnyen megvalósítható. Egyébként is fejben dőlnek el a dolgok.

Ezek szerint ti itthon  is tanultok a foci mellett?

– Igen, a foci mellett az egyetem is fontos számunkra, egyik se zárja ki a másikat. Mindkettőben érezzük a fejlődést.

Benjamin, hogy érzed magad  Csákváron?

– Jól, befogadott a csapat, azt kapom mindenkitől, amiben megegyeztünk.


Csákváron képzeled el a jövődet?

– Jól érzem magam az Aqvital FC-nél. Annak ellenére, hogy több menenedzser és csapat is megkeresett a közelmúltban, január előtt felesleges bármiről is beszélni. Mivel a középpályán és csatárként is bevethető  vagyok, fekszik nekem, hogy támadó focit játszunmk. Hazatérésem után több NB II-es csapat is szerződést ajánlott, de egyiket sem fogadtam el. A Videoton II-höz, a harmadosztályba mentem, s nem bántam meg. Ugy érzem sokat fejlődtem, gólokat rúgtam. Tavasszal aztán kaptam egy jó ajánlatot Csákvárról, s azt már elfogadtam. A németországi két év alatt elért fejlődést érzésem szerint csak magasabb osztályokban tudom érvényesíteni, persze ha egyéb okok, például sérülések ezt nem hátráltatják. Rendkívül erős a csákvári állomány. Komoly munka folyik, amit azt hiszem nem kell bizonygatni, hisz a tabella nem hazudik.


Alex: jól érzed magad Egerben?

– Edzőváltás történt, ami egy új szituációt teremtett. Januárig még sok idő van, meglátjuk mit hoz a sors.

Neked hogyan sikerült a hazatérésed?

– Nem volt könnyű csapatot találni, mert hiába feleltem meg több helyen is az edzőknek, ‘egyéb dolgok” miatt nem igazán kaptam lehetőséget. Már említettük a nagy klubhoz vagy nagy menedzserirodákhoz tartozást. Ez a hovatartozás nálunk nem áll fenn, így magunk próbálunk boldogulni.  Az “egyéb okok” miatt a statisztika nem ad pontos képet. Nem minden a pályán dől el….

Be the first to comment

Leave a Reply